(verze I )
Megyek az utcákon meztelenül
Adj egy leplet! A szégyenem ébred
Aztán elfelejtem, de furcsa itt belül
Én engem és te is magadat véded
Aztán felriadok. A fejem kába
És nem merek a szemedbe nézni
Gyere, bújjunk vissza az ágyba
Mert a szemedben magamat látom félni
(refrén)
Csak egy álom volt, amin túl vagyok lassan
És nézek
egy pókot a falon,
Ami nem akar mást, csak a véred
Nem megyek haza, pedig akarok
És még te is kéred
És a szívemet lassan beszövi a felnőtt kéreg
Álom, csak egy álom. Ne félj!…
(verze II)
Meghal a virág az ablak előtt
Kopott az üveg, fogja a fényt
A polcon a porba rajzolok nőt
Pedig itt fekszel, de nem tudom miért
És a falon túlról lihegést hallok
De lehet, hogy ez is csak álom volt
Ha kell én mindig, mindent bevallok
A szemedben ijedt kis tűz táncolt
(refrén)
(verze III)
A paplan tekereg, és megfojt végre
Nyitom az ablakot. Egy árnyék ideint
A rossz álomnak így lesz vége
De megnyugodtam – hideg van odakint
Nézlek, és lassan rájövök végül
Hogy gyáva vagyok – ez a kapcsolat ára
Tudod én sajnálom, hogy így alakult
De aki megvet, az hazudik. Vagy nincsen társa
(refrén)