(verze I.)
Hát jó!
Akkor ma se fogok írni, se gondolkodni
A lelkemben a káoszt feldolgozni
Ma se lettem bölcsebb és nincs hova bújni
Ma se fogok látni és megtisztulni
(átkötő)
Ma is inkább döntsünk le minden gátat
Vagy – egyszerűbben szólva – vegyük célba az ágyat
Kíváncsi vagyok, a szellemem hol van …
Ilyenkor gubbaszt lenn a porban
(refrén)
Hát jó! Végül is ember vagyok
Hát jó! Nekem most elmondhatod,
hogy jó, jó ez az ösztön – álom
és az agyam, hogy elveszett
Már nem is bánom
(verze II.)
Hát jó!
Akkor ma se leszek hős. Na ezt nem is bánom
Nem repülök át a nagy óceánon
Meg azt már úgyis átröpülték, úgyhogy minek?
Mert csak úgy jó, hogy ha lehagyom mindegyiket.
(átkötő, refrén)
(verze III.)
Hát jó!
Tudom, ma se voltam csak a tied, én kicsi társam
A világot – értsd meg – meg kell váltsam
De holnapra majd felnövök és meghal az álmom
Csak mutasd meg a sort, ahova be kell állnom
(átkötő, refrén, trombitaszóló, refrén)