Egyszer nyáron hűs hajnalban
Szomszéd kertbe néztem át,
Málnát szedni láttam ottan Egy csodaszép barna lányt.
Elpirultam,elsápadtam,
Nagy zavarban így szóltam:
Várni foglak édes téged minden hajnalban.
Sej-haj akácfa hullatja a levelét.
Kislány szerelmes lettem én most tebeléd.
Sej-haj azt mondom, légy a galambom, mert úgy szeretlek én!
Ám de erre ott a kertben azt felelte a leány:
Nézz csak arra fel e hegyre ott vonul sok partizán.
Néked is most el kell menned a csatába ővelük.
Itt az ellenség, hát harcolj te is ellenük!
Sej-haj akácfa kétszer is kivirágzik.
Véled galambom majd meg tartjuk a lagzit.
Hogyha a harcnak, ennek a harcnak egyszer csak vége lesz.