Szárnyak helyett km. Pető Krisztián
SzóSzólók
Te vagy az artériám - amolyan szárnyak helyett, 3x
De odébb álok, adok másnak teret
/Áde/
A szemed szembesít, miért a szemembe sírsz?
Ha kövek a válladon: egyből engem hívsz.
Zuhan a pulzus,
Az életben nekem csak te-te, neked meg én vagyok kultusz,
Mondd feladtad-e, ma meg elmész-e?
De én mindennap dobogok benned, csak elvétve,
Gyere az erkélyre,
Városi fények még formálják testem, de változni félek.
Félek a világtól, jövőtől, élménytől, egyedül,
A magány kocsmába menekül,
A párnámba ivódott illatod,
De inkább büszkén hazudom,
Hogy megvagyok remekül.
A könnyed törlöd, és a számat kened,
Na és Én? Én mindig csak vállat verek,
Te vagy az artériám - amolyan szárnyak helyett,
De odébb álok, adok másnak teret
/Muki/
Egy csókot kértem, de többet kaptam,
Történhet bármi, felőlem halkan.
Úgy érzem, már más nem kell mától,
De egy világ választ el egymástól.
Ígérem nem bántalak meg többé,
Váljunk köddé együtt, legyünk szabadok!
Csak gyere velem, bújj hozzám,
Érints meg, a testeddel béníts le.
Hagyom, hogy eggyé váljunk ketten,
Te és Én, mikor minden rendben.
A történet átnyúlik évekre,
De neked hűséget fogadok egy életre.
Ígérem soha többé nem nézek más nőre,
Úgy mint Rád, mikor megigéz a szád.
Egy szóból értem, egy érintésből érzem,
Hogy Te vagy az igazi, így nincs mitől félnem.
Gyerünk engedj el, ha kirepülnék zuhanok,
Vagy szenvedd el, hogyha betűnként utalok
Rád és Rám, amíg a parkett nem kopik, vár egy tánc!
2x
/Krisz/
Nekem csak Te, és belőled Én,
Ha megszólalnál nem vesznél el!
A derekát tartanám megint,
De már csak egy fényképről tekint rám.
/Áde/
Néha napján kell egy kis mosolyszünet,
Mert ha fűtesz melegem, ha hűtesz elegem van.
Ettől Áde a holdon üget, te vagy a napom, a fényem,
De a szívemet add vissza: Használni kérem!
A nyakamban nem volt még érem,
De a csókodtól izzott a vérem.
Mert aranyban mértem.
Mértem? Máig nem értem, miért nem a színpadon játszol, majd ülök a székben.
/Muki/
Egy bűnöm van, hogy a szív vezérel,
Rólad álmodom minden éjjel,
Érted élek és megtennék bármit,
Te vagy az egyetlen, aki igazán számít!
Lehet nehéz lesz minden ,de nincs akadály,
A szívem a szívedhez visszatalál!
Soha nem adom fel, amíg van még remény,
Egyet kérek: mindig légy az enyém!
Gyerünk engedj el, ha kirepülnék zuhanok,
Vagy szenvedd el, hogyha betűnként utalok
Rád és Rám, amíg a parkett nem kopik, vár egy tánc!
4x
/Krisz/
Elvesztem add vissza a mérgem,
Bőröm alatt illatod mélyen,
Arcoddal képzelem el,
Fojtó magányban fellélegzem.
Némán hangod figyeltem,
Megszólalsz, és majd mi ketten
Megmutatjuk a világnak,
Mi lesz ha belőle kizárnak
Ééj!
Nekem csak Te, és belőled Én,
Ha megszólalnál nem vesznél el!
A derekát tartanám megint,
De már csak egy fényképről tekint rám.
Te vagy az artériám - amolyan szárnyak helyett, 3x
De odébb álok, adok másnak teret
De odébb álok, adok másnak teret
/Áde/
A szemed szembesít, miért a szemembe sírsz?
Ha kövek a válladon: egyből engem hívsz.
Zuhan a pulzus,
Az életben nekem csak te-te, neked meg én vagyok kultusz,
Mondd feladtad-e, ma meg elmész-e?
De én mindennap dobogok benned, csak elvétve,
Gyere az erkélyre,
Városi fények még formálják testem, de változni félek.
Félek a világtól, jövőtől, élménytől, egyedül,
A magány kocsmába menekül,
A párnámba ivódott illatod,
De inkább büszkén hazudom,
Hogy megvagyok remekül.
A könnyed törlöd, és a számat kened,
Na és Én? Én mindig csak vállat verek,
Te vagy az artériám - amolyan szárnyak helyett,
De odébb álok, adok másnak teret
/Muki/
Egy csókot kértem, de többet kaptam,
Történhet bármi, felőlem halkan.
Úgy érzem, már más nem kell mától,
De egy világ választ el egymástól.
Ígérem nem bántalak meg többé,
Váljunk köddé együtt, legyünk szabadok!
Csak gyere velem, bújj hozzám,
Érints meg, a testeddel béníts le.
Hagyom, hogy eggyé váljunk ketten,
Te és Én, mikor minden rendben.
A történet átnyúlik évekre,
De neked hűséget fogadok egy életre.
Ígérem soha többé nem nézek más nőre,
Úgy mint Rád, mikor megigéz a szád.
Egy szóból értem, egy érintésből érzem,
Hogy Te vagy az igazi, így nincs mitől félnem.
Gyerünk engedj el, ha kirepülnék zuhanok,
Vagy szenvedd el, hogyha betűnként utalok
Rád és Rám, amíg a parkett nem kopik, vár egy tánc!
2x
/Krisz/
Nekem csak Te, és belőled Én,
Ha megszólalnál nem vesznél el!
A derekát tartanám megint,
De már csak egy fényképről tekint rám.
/Áde/
Néha napján kell egy kis mosolyszünet,
Mert ha fűtesz melegem, ha hűtesz elegem van.
Ettől Áde a holdon üget, te vagy a napom, a fényem,
De a szívemet add vissza: Használni kérem!
A nyakamban nem volt még érem,
De a csókodtól izzott a vérem.
Mert aranyban mértem.
Mértem? Máig nem értem, miért nem a színpadon játszol, majd ülök a székben.
/Muki/
Egy bűnöm van, hogy a szív vezérel,
Rólad álmodom minden éjjel,
Érted élek és megtennék bármit,
Te vagy az egyetlen, aki igazán számít!
Lehet nehéz lesz minden ,de nincs akadály,
A szívem a szívedhez visszatalál!
Soha nem adom fel, amíg van még remény,
Egyet kérek: mindig légy az enyém!
Gyerünk engedj el, ha kirepülnék zuhanok,
Vagy szenvedd el, hogyha betűnként utalok
Rád és Rám, amíg a parkett nem kopik, vár egy tánc!
4x
/Krisz/
Elvesztem add vissza a mérgem,
Bőröm alatt illatod mélyen,
Arcoddal képzelem el,
Fojtó magányban fellélegzem.
Némán hangod figyeltem,
Megszólalsz, és majd mi ketten
Megmutatjuk a világnak,
Mi lesz ha belőle kizárnak
Ééj!
Nekem csak Te, és belőled Én,
Ha megszólalnál nem vesznél el!
A derekát tartanám megint,
De már csak egy fényképről tekint rám.
Te vagy az artériám - amolyan szárnyak helyett, 3x
De odébb álok, adok másnak teret
kapcsolódó videók
