Verse 1.:
Üres most a csend, fáj még a szó.
Miért marad a gonosz?
S miért megy el a jó?
Ki dönti el, hogy miért és meddig tart az út?
Ki hoz sírunkra koszorút?
Már elrabolt az ég,
Eltakart a föld.
Keress hát egy új hazát,
A csillagok között!
Pihenj, mert elfáradtál hosszú volt az út,
Lelked már nem vív háborút.
Refr.:
Még annyi mindent elszerettem volna mondani,
De úgy éreztem nem lesz már jövőnk.
Még annyi mindent elszerettem volna mondani,
De kár, hogy nem volt már időnk.
Még annyi mindent elszerettem volna mondani,
De úgy éreztem nem lesz már erőnk.
Még annyi mindent elszerettem volna mondani,
Ó Istenem, miért nem volt több idő?
szóló...
Refr.:
Még annyi mindent elszerettem volna mondani,
De úgy éreztem nem lesz már jövőnk.
Még annyi mindent elszerettem volna mondani,
De kár, hogy nem volt már időnk.
Még annyi mindent elszerettem volna mondani,
De úgy éreztem nem lesz már erőnk.
Még annyi mindent elszerettem volna mondani,
Ó Istenem, miért nem volt több idő?