Gyászba van a falu népe,a legszebb lány kiterítve,meghalva.
Én pedig a vármegyeház udvarában megvasalva bezárva.
Nem voltam én rabló soha,csak a sorsom volt mostoha,kegyetlen,
Azt nem tudtam elviselni hogy a babám mást is tudjon szeretni.
Eladom a fehér gulyám,eladom a nádfedeles tanyámat,
Utoljára kolduspénzből temettetem el a kedves babámat.
Így jár aki mindig mulat,utcahosszat muzsikáltat magának,
Utoljára annyija sincs,hogy egy mély sírt megásasson magának.