A sûrû ködben sírokat látok
Mindegyiken ül az 1000 éves átok
Pusztítva dühöng az õsi szél,
a sírok mélyén csontok és vér.
A holtak lelke az alvilágba száll
Ott rájuk örök szenvedés vár
A sírkövek falán bemocskolt vér
A gyûlölet istene örökké él!
Az õsi szél pedig holtak bûzét hozza
az ember faja a háború imáját mondja
Látom, hogy a mezõn összecsapnak seregeik,
Látom, hogy az erdõben összecsapnak isteneik.