Én vagyok.
Te vagy.
ő van.
Igen.
Ő van neked.
S ez fáj nekem.
Te vagy.
Ő van,
S én nem vagyok.
Se nap, se fény már nem ragyog.
Egy nap -
tudom -
Majd jössz megint!
S ő volt.
És te meg én: leszünk.
Kicsit szomorú, könnyes ez a ragozás. Hm. Kislánykoromban mennyit sírtam, amíg megtanultam. Egyszer meg is buktam.
Ma pedig, mikor már jól tudom:
Látod, megint csak megbukom.
De bármilyen nehéz is, mit tegyünk?
Ragozzuk tovább az életünk!
Én vagyok.
Te vagy.
ő van.
Igen.
Ő van neked.
S ez fáj nekem.
Te vagy.
Ő van,
S én nem vagyok.
Se nap, se fény már nem ragyog.
Egy nap -
tudom -
Majd jössz megint!
S ő volt...
És te meg én: leszünk!
Lalalalala!
Lalalala!
És te meg én: leszünk!