Mr Riko:

Nem érzed azt hogy felejtened kéne.
Nem érzed úgy hogy örökre vége.
Tudod ez csak egy múló állapot, és, hogy csak magadat áltatod, de bonyolult az ember, az érzelem hegyek, kavarognak benned, nem találod a helyed, itt a planétán ezen a föld nevű bolygón. Talán szerelmes vagy vagy csak magadat oltod? Igen ez is te vagy van 1 ilyen arcod. De kinek nincs, ki tagadja, azt kétszínűnek tartom. Mert a legnagyobb G-t is kivégez egy nő. A dolgokat leplezni lehet, de nem biztos, hogy nyerő. Gondolatba sokszor fogtad újra a kezét. De sajnos ez csak egy visszatérő remény. Az emlékeke ha tudnád már rég törölted volna.De az arcát láttad este álmaidba újra.

Refrén:

Én nem kértem ezt!
Én nem értem ezt!
Mond mi a hibám?
Igen... Értem már!
Hát ha te így... akkor én sem fog síratlak már többé.
Többet nem kereslek, több könnyet nem ejtek.

Spike MC:

Csodálatos emlékek és felejthetetlen évek, mostmár csak szenvedés és szívszorító képek.
Szerettem hogy szerettél. Én is szerettelek téged, de rájöttem, hogy számomra véget ért az élet. Egy lány volt nekem ki megváltotta a világot.
De nem én voltam az aki nagyot hibázott.
Ránéztem a napra belül nagyon éget. Soha nem felejtem el a rólad alkotott képet, melyet belevéstem neked fájdalmas szívembe. Melyet leírtam most itt csak neked rímekbe, felnéztem az égre felhők közt szárnyalva. Láttam az arcod mentem de hiába. Nyújtottam kezemet, de te távolodtál tőlem. Rájöttem hogy a lelkemet megöltem. Emlékeid örökre az elmémbe élnek. Én meg búcsúzok de végre tovább lépek.

Refrén:

Én nem kértem ezt!
Én nem értem ezt!
Mond mi a hibám?
Igen... Értem már!
Hát ha te így... akkor én sem fog síratlak már többé.
Többet nem kereslek, több könnyet nem ejtek.