1.
Ablak rácsai között
beszűrődik a fény,
mint egy alattomos,
mindenre kíváncsi kém.
Vérrel írom a falra:
Ne hagyjatok egyedül!
Mért nem érti meg senki?
Itt biztos nem sikerül.
Szemembe könnyet csalnak
az utolsó éjszakák.
Szükségem van rátok,
már nem bírom tovább!
Nem bírom, nem bírom,
nem bírom!
2.
A szívem a torkomba dobog, fehér vagyok, mint a fal.
Vergődök az ágyon,
mint a partra vetett hal.
Vérrel írom a falra:
Ne hagyjatok egyedül!
Mért nem érti meg senki?
Itt biztos nem sikerül.
Szemembe könnyet csalnak
az utolsó éjszakák.
Szükségem van rátok,
már nem bírom tovább!
Nem bírom, nem bírom,
nem bírom, nem bírom!
1.
Az ablak rácsai között beszűrődik a fény.....
Nem bírom, nem bírom,
nem bírom!
2.
Szívem a torkomba dobog,
fehér vagyok, mint a fal....
Nem bírom, nem bírom.....