1. Annyi mindent elvesztettél már,
Míg rád virradt a nap, mikor győzni tudtál;
Úgy indultál őszintén, tisztán,
De hosszú volt az út, s talán túl sok a sár.
Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád,
Egy lélegzetnyi boldogság: ennyi volt tán, ez volt az élet.
2. Játszottál és játszottak veled,
Sok gyöngyként pergő szó, hamis bók hová lett?
Lásd, önmagad is elveszítetted,
Még azt is feledted, hogy szerettél, s szerettek...
Ránk nézel egy fényképről, a szemed titkot rejt,
Egy titkot, melyet többé már nem sejthet meg,
Nem fejt meg senki.
R. Álmodj, királylány,
Ahogy a mesében, oly békén!
Álmodj, királylány,
Az is álom volt, hogy éltél!
Nekünk is álom vagy ma már, mm,
Álmodj hát, álmodj hát!
Álmodj, királylány,
Ahogy a mesében, oly békén!
Álmodj, királylány,
Az is álom volt, hogy éltél! 2×
Álmodj, királylány! 3×