Sötét az este, az utca végén állok,
A város szélén angyalok szövik az álmot.
Egy ócska sláger jár a fejemben, pedig nem hallottam rég:
„Szerelmes vagyok beléd!”
Leázott plakát hirdeti vége a nyárnak,
Ne ébressz fel, most nem kergetem a vágyat.
A vonatom elment, csak egy álom maradt, ami nem teljesült még,
Szerelmes vagyok beléd!
Lombos ifjúságunk zöldje a földre hullik,
Forró vágyainknak tüze mégsem múlik.
Kiégett szívek szárnyán repül még a vágy,
Ölelj át!
Elindulok és elhagyom a múltat,
Feléd indulok, s megtalálom az utat.
És eljön majd az éj, mikor minden csillag ég,
Szerelmes vagyok beléd!
Állj meg és szeress! Szeress nagyon még!
Állj meg és szeress! Szeress úgy, mint rég!
Állj meg és szeress! Szeress, szeress még!
Állj meg és szeress! Szeress nagyon még!
Állj meg és szeress! Szeress úgy, mint rég!
Állj meg és szeress! Szeress, szeress még!
Szeress még!