Betty és Endre emlékére
Archívum
Senki sem gondolta, hogy aznap gyászhírt kap.
Ismét elment közülünk két igaz, hű barát,
Azt mondják az élet nem áll meg, most mégis megállt.
Búcsúzunk tőletek, Betty és Endre
A szellemetek vezet minket a győzelemre.
Örökké éltek mindig a szívünkben.
Soha nem fakultok az emlékezetünkben.
Csak néztem magam elé, és nem tudtam felfogni,
Hogy két barátom nem látom már többé nevetni
Szívem elszorítja a jeges fájdalom,
Hogy őket újra csak a hadak útján láthatom.
Búcsúzunk tőletek, Betty és Endre
A szellemetek vezet minket a győzelemre.
Örökké éltek mindig a szívünkben.
Soha nem fakultok az emlékezetünkben.
Miért ti mentetek el? Miért mindig a jók?
Miért rendelte így a könyörtelen sors?
Kínoz a fájdalom, rám törnek a régi emlékek.
Az utolsó mosolyotok a szívünkbe égett.
Búcsúzunk tőletek, Betty és Endre
A szellemetek vezet minket a győzelemre.
Örökké éltek mindig a szívünkben.
Soha nem fakultok az emlékezetünkben.