Édes anyám udvarában, áll egy aranyos diófa.
Alatta, a kispej lovam, felnyergelve áll alatta.
Arany annak a zablája, édes a babám csókja.
lehajtom a bús fejemet, rózsám ölelő karjába.
megüzenem, vagy megírom, vagy még szóban is elmondom.
hogy az isten a jó isten egy árva kislányt ne adjon.
Mert az árvát, az ég is, sajnnálja még a madár is,
látod kedves kisangyalom, árva vagyok én magam is.
domaháza.