Magammal szemben
Rovo
Egy kedves képen, hogy nevet, a kis hiú.
Na meg egy másik, itt kaptam meg a hintalovamat,
Mire megtanultam ráülni, az nem volt könnyű folyamat.
Emlékszem, legelÅ‘ször átestem, persze nem sÃrtam,
Felkeltem és székrÅ‘l másztam fel rá, azt bÃrtam órákig.
Bazsi csak hintázott meg majszolt,
Egész addig a pillanatig, mÃg este anya rám szólt,
Hogy most már aztán lefekvés, nem mondom ám többször,
Jajj ugyan, hát már Ãgy is közölted, vagy ötször.
Tény, hogy emlékek raktárából táplálom a jelent,
Tény, hogy nem tudom elmondani, ki fontos mit is jelent.
Az is igaz, hogy sokat hibáztam, elcsúszott az életem,
Gyötör, hogy úrrá lett rajtam a holnaptól félelem.
De ezt csak magamnak köszönhetem, mert a tudat néha lefagy,
Ember nézz már tükörbe, ijesztő, minden te vagy!
Ez a gusztustalan féreg, hát mi az miért élek,
Hogy érzek, te sem tudod, amolyan szÃv kontra lélek.
Hogy megfutamodom, magam köré épÃtettem falakat,
Melyek miatt könnyes szemmel Ãrom most e szavakat.
Igen, volt kit szerettem, és volt ki viszont szeretett,
Volt ki rajtam, de akadt olyan is, aki velem nevetett.
Most megfáradtam picit, pedig évek óta oly nehéz,
Esz a penész, meglehet hogy oly sok ember lenéz.
De bÃzom, e sorokkal, tán e korszaknak vége jön,
Hogy bennem béke és szeretet, ha nincs még, létrejön.
Magyarnak születtem, azzá tett a sorsom,
És sokáig csak az számÃtott, hogy tele legyen a korsóm.
És most itt állok a tükör előtt, magammal szemben,
Ki vagy te ember? Szedd össze magad!
album cÃme: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegÃró: Rovó Balázs
stÃlus: keressük!
cÃmkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5007