A fény súlyos arcomra hull titok fedi szegény vasárnapi ebéd körülöttem a zaj így veszik el az időt így veszett el ami átalakult sötét lepi el az utcát nem hiszem de mégis elviszem ezt a mai reggelt amit látsz az nincs is itt ami itt van az nem az amit látsz bekötöm a szemed látod megmentettem az életed bekötöm a szemed tűt szúrok a karodba felhős út ami tőlem elvezet már látnod sem élvezet vért adok neked a hemoglobinjaimat adom neked