Öngyilkosság
Kinopuskin
futnak a réten az álmaim. Pazar egy fürdőhelyen vagyunk,
pazar ez a színpompás halál.
Most rám húzódott az ijedtség,
a zaj megszűnt;
milyen érdekes ez az ujj
ami penget itt,
a zsebkendőmet már lengetik
odafenn, odafenn.
E napnak remélem vége van,
remélem vége van, remélem vége van, vége van:
pazar ez a színpompás halál.
Agyamban eláll a kerék
meghalni, vagy megőrülni,
de akkor meg minek ez a bújócska?
Zenét, zenét, zenét!!!
Mennyit ér az agyvelőm? Mennyit ér a vérerem?
Mennyit érnek a bútoraim? Miért nincsen ékszerem? Mennyit nyom a májam?
Mennyit fogyaszt a tüdőm? Hány forint az ágyam,
ha nincsen rajta párna,
hány forint az ágyam?
E napnak remélem vége van,
remélem vége van, remélem vége van, vége van.
E napnak remélem vége van,
remélem vége van, remélem vége van, vége van:
pazar ez a színpompás halál.
Mennyit ér az agyvelőm? Mennyit ér a vérerem?
Mennyit érnek a bútoraim? Miért nincsen ékszerem? Mennyit nyom a májam?
Mennyit fogyaszt a tüdőm? Hány forint az ágyam,
ha nincsen rajta párna,
hány forint az ágyam?
E napnak remélem vége van,
remélem vége van, remélem vége van, vége van.
E napnak remélem vége van,
remélem vége van, remélem vége van, vége van.
E napnak remélem vége van,
remélem vége van, remélem vége van, vége van:
pazar ez a színpompás halál.