a kultúra oszladó teteme felett lábával üti az ütemet nem múló lelkesedéssel darabolná fel egy késsel és szórná szét a szélbe és örülne végre hibás a tabugép üdülô idilli nôvel a balkonon a nap lemenôben halk zene félédes pezsgô könnyű cigaretta nehéz levegô mélyen kivágott ruha a hátadon a városból jöttél vagy csak álmodom azt hiszem csak ez marad végül meg olyan furcsa kék ma este a tenger mintha festve lenne a mólón szeretkezünk és a múló vágy csak játszik velünk a nagyvárosi fényhez foghatatlan a láthatatlan hatalomnál láthatóbb nem olyan dühös és nem olyan véres ezt add hozzá a kétezer évhez egy bomba esztergomba a többi meg a többi baromra egy ufó vagy aki itt maradt elhagyta a turista útvonalat nem a nô hanem a bolygó az ami rémes