Még nyílnak a kertben a völgyi virágok még nyaral a zöld fa az ág hegyén kövér varjú ül ó hová repül e hősi idill mátyás király hol vagy és VIII. henrik ó konc zsuzsanna boleyn zsíros füstös lászló konyhakolbász reggeli ábrándjaim akár e mély felhők feletti ózonremény elfutnak az idők a nyulak szép vagy terhelt zöldszerelem övezet szememen folt buborék a látnivaló gyönge fejünkre nappal az éjjel hogy kéjjel öljünk majd hajnal másnap más papok osztanak keresztet másnap más osztja a kenyeret vajjal olyan értelmes lényegem van mint a lényeken a szőr hogy kemény akár a füst és zöld akár az anyám keze én félek szembesülni beülni valahová nem kell félnetek úgyis elmenekül nem kell szaladni úgyis egyedül marad