Szaladó nyár kacagása,
Arany ősznek lobogása,
Zengő élet, könnyű, tarka,
Mind belefér egy falatba.
Zöld, akár a föld, a derék,
Sárga, mint az égi kerék,
Ami kincse, mind a tied,
Olyan piros, mint a szíved.
Tegnap láttad, holnap látod,
Minden alma a barátod.
Mire az ég bealkonyul,
Ő is szépen tovább gurul.
Volt egyszer, hol nem
Túl, túl, még azon is túl,
Volt egyszer, hol nem volt,
Tiritarka játék volt
Volt egyszer, hol nem volt,
Csengő-bongó mese volt.
Gömbölyű, fényes ropogós...
Nézd, nézd a nagy, kerek almát,
Nézd és tárd ki a szíved!
Néha édes, néha kicsit keserű,
Néha fonnyadt, néha mégis gyönyörű.
Hát rólad szóljon a dal ma,
Ó, alma, alma, alma!
Rólad szóljon a dal ma,
Ó, alma, alma, alma!