Árnyék nélkül bújj el a télben,
fagyban járó, olvass a jégben,
jégcsap cseppen, csilingelve kérlel,
szólnék ha szállnék szemben a széllel,
suttogó tündér, elvesztettem,
elvesztettem, de minden rendben,
szili szeli csendben, ballagunk ketten,
elballagunk ketten, a végtelenben...

Ki mondta nektek, hogy nem szép az élet,
szép ez az élet ha sikerül túlélned,
Gyere, gyere, gyere, gyere, sétáljunk ketten,
sétáljunk ebben az éden kertben,

Kérlek,

Ne szedj le almát nekem már nem kell,
nekem már nem kell, nekem már kell...
Elég volt abból amit a legutóbb adtál,
akkor is úgy fájt, most is úgy fáj...

Nem csak egy országot és nem csak a földet,
tisztítsd meg újra, a mindenséget...
Tudom csalódtál az emberiségben,
tudom nem indult, minden szépen,

Nem volt elég, hogy szabadon dönthetünk,
nem volt elég, hogy örökké élhetünk.
Nem volt elég, hogy minden rendben,
nem volt jó nekünk az édenkertben...

Ez kellett nekünk, mely itt megy most lenn,
megmutatni neked, hogy az ember az Isten.
Megmutatni neked hogy két lábbal állunk,
a földön akkor is, ha nélküled járunk.

mint egy

boxoló ki csupán a tükör előtt kékül,
mint egy várfal mi sajnos a homokra épül,
mint egy száműzött vízcsepp a sivatagi hőben,
egy elmúlt pillanat a közeljövőben

Ez már,

Nem az ország melyben akkor éltél,
mikor a kertedbe félelem nélkül léptél.
Mikor az ember az életért nem a földön kúszott,
mikor hal helyett a folyóban nem csak cián úszott,

Nem volt első a tettlegesség,
mikor az emberek néha a fényt keresték,
mikor a zene zene volt nem ellenszenv szere
és a fiatal az idősbe nem rugott bele,

mikor a szomszédot nem hullazsákban húzták,
mikor a kutyámat a sarkon nem élve nyúzták...
Mikor még nem akart a barátod tőrbe csalni,
s nem kívánt a tinédzser mind meghalni,

Nem az a föld, melyen egykor jártál,
még porába léptél,s nem az égen szálltál,
Nem azok a csillagok, melyek alatt éltünk,
nem azok a szavak, melyekből értünk,

azok az arcok kik rám néztek régen,
már nem néznek rám se, ettől féltem.
Nem azok a barátok kikkel fociztál régen,
s nem közös tűt használtatok lennt a téren,

nem az a világ melyben emberek éltek,
kik emberek voltak nem csak lények,
kik emberek voltak nem csak lények,
kik emberek voltak nem csak lények...

Árnyék nélkül bújj el a télben,
fagyban járó, olvass a jégben,
jégcsap cseppen, csilingelve kérlel,
szólnék ha szállnék szemben a széllel,
suttogó tündér, elvesztettem,
elvesztettem, de minden rendben,
szili szeli csendben, ballagunk ketten,
elballagunk ketten, a végtelenben...

Azt akarom hogy legyen már vége,
legyen már vége, legyen már vége!
Ki festett vérrel e gyönyörű képre,
kapják el végre, kapják el érte!

Nem kell nekem már ideiglenes nyugalom,
nem kell nekem már emberi uralom,
Egész világrendszer borulhat a pultra,
csak annyit kérek, kezdjük újra!

Nem érdekel már emberi eszme,
nem leszek tömegben, jól elveszve,
nem leszek az, kinek látni szeretnél,
ne hívj engem többé, ha lázadni mennél...

Hiába szólok, úgy sem hallasz,
nem érdekel, ha gyávának tartasz...
Nem érdekel, mert halott ügy minden,
halott ügy minden, úgy is, itt lenn...

2x
Árnyék nélkül bújj el a télben,
fagyban járó, olvass a jégben,
jégcsap cseppen, csilingelve kérlel,
szólnék ha szállnék szemben a széllel,
suttogó tündér, elvesztettem,
elvesztettem, de minden rendben,
szili szeli csendben, ballagunk ketten,
elballagunk ketten, a végtelenben...

2x

Árnyék nélkül csilingelve kérlel,
suttogó tündér, szemben a széllel...
Fagyban járó, bújj el a télben,
szili szeli csendben, míg jégcsap cseppen.
elvesztettem, elvesztettem,
szólnék ha szállnék,a fellegekben
Árnyék nélkül, ballagunk ketten,
szemben a széllel a végtelenben...