Hűtlen barát a múltból, ki hírnévről beszélsz!
Átgázolnál mindenen, hogy célod elérd.
Önimádó félisten, ki csak magadnak élsz!
Eladnál bárkit a hatalmadért.
Megbánja ki emlékeztet régi önmagadra,
A látszatfények oltárán ez nem nagy áldozat.
Közös múltunk megtagadtad gúnyosan kacagva,
Önzéseddel ásod meg a saját sírodat!
Refr:
Pár éved van még, hát élvezd ki bátran!
Mondhatsz rám bármit, már nem érdekel.
De eljön a nap, mikor majd fekszel a sárban,
Mert harminc ezüstért önmagad árultad el.
Ígértél hűséget, hisz ígérni nem drága,
Azt mondtad, barát vagy, és testvérként szeretsz.
Elárultál mégis, mikor az érdek úgy kívánta,
S elfeledtél mindent, amit nekem köszönhetsz.