Ezerkilencszázhetvennyolc van
nem élünk már a középkorban, hej-hó
Ezerkilencszázhetvennyolc van
szívjuk a füstöt az eszpresszóban, hej-hó
Ezerkilencszázhetvennyolc van
lubickolunk a langyos tóban, hej-hó
Ezerkilencszázhetvennyolc van
rázzuk magunk a diszkóbárban, hej-hó
Ötvennyolcban rock and rollt jártunk
Hatvannyolcban új táncra vártunk
Most hetvennyolc van, s alig találunk
olyan embert, ki tudná, mi lesz
kilencszáznyolcvannyolcban
Ezerkilencszázhetvennyolc van
s nem vagyunk nagy izgalomban, hej-hó
Ezerkilencszázhetvennyolc van
A közérzetünk, az kösz szép’ jól van, hej-hó
De tíz év múlva is élni fogunk
Alig hiszem, hogy belehalunk
S nem mindegy, hogy mit akarunk
és mit teszünk, hát legyünk észnél
kilencszázhetvennyolcban