Hull a zápor künn a pusztán,
kegyetlenül süvít a szél.
Még az ebet is benn tartják,
bévül kerül aki csak él.
Vándor legény jár egyedül,
feje felett varjú repül.
Kísérgeti régóta már,
egyre mondja: kár kár kár.
Kőfeszület az út mentén,
rajta szentelt Mária kép.
Szegény legény, vándor legény
roskadozva alája ér.
Térdre borul irgalomért,
esedezik, hajlékot kér.
A varjú meg hej mire vár,
egyre mondja:kár kár kár.
Hideg téli éjszakára,
ráköszön a hajnali dér.
Szegény legény, vándor legény
nem könyörög, többé nem kér.
Párnája a havas árok,
feje felett varjú károg.
reggelre már mind rajta jár,
S egyre mondják: kár kár kár.