Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség csak nála.
Filléres boltba vette valahol.
Az én anyámon nincsen semmi ékszer.
A könny, a gyémánt mely szemén ragyog.
Most ő is érzi, hogy én nagyon régen.
Oly boldogtalan, szerelmes vagyok.
Az én anyám, egy oly egyszerű asszony.
Soha nem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
Ha szívem fáj, csendesen megsirat.
Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság.
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.
szóló...
Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség csak nála.
Filléres boltba vette valahol.
Az én anyámon nincsen semmi ékszer.
A könny, a gyémánt mely szemén ragyog.
Most ő is érzi, hogy én nagyon régen.
Oly boldogtalan, szerelmes vagyok.
Az én anyám, egy oly egyszerű asszony.
Soha nem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
Ha szívem fáj, csendesen megsirat.
Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság.
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.
Az én anyám, egy oly egyszerű asszony.
Soha nem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
Ha szívem fáj, csendesen megsirat.
Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság.
Ezért hozzá mindig jó vagyok.