Verse:
Meghalnak a csillagok is egyszer,
csak a mi szerelmünk él tovább.
Ezt éreztük tegnap mind a ketten,
Csók közben is ezt súgta a szád.
S ahogy akkor két szemedbe néztem,
Megláttam a legszebb csillagot.
Amiről én álmodni sem mertem,
Egyedül csak nékem ragyogott.
Refrén:
Furcsa hozzánk néha ez az élet,
Azt se tudjuk miért ilyen velünk.
Elfutnak a legszebb ifjú évek,
Még egyszer-egyszer boldogok leszünk.
Verse:
Meghalnak a csillagok is egyszer,
véget ér a legszebb álmodás.
SzÃvünk mélyén élünk mind a ketten,
Emlék lesz-e csók és semmi más.
NyÃlnak-e még virágok a kertben?
Lesz-e még a földön szerelem?
Meghalnak a csillagok is egyszer,
Csak az nem, ami ott ég szemeden.
Refrén:
Mennyi rossz van a világon,
De ha Nap süt, nevetünk.
És mert szÃvünk nincsen fából,
Bárhogy is van, szeretünk.
Verse:
Meghalnak a csillagok is egyszer,
csak a mi szerelmünk él tovább.
Ezt éreztük tegnap mind a ketten,
Csók közben is ezt súgta a szád.
S ahogy akkor két szemedbe néztem,
Megláttam a legszebb csillagot.
Amiről én álmodni sem mertem,
Egyedül csak nékem ragyogott.
szóló...
Verse:
Meghalnak a csillagok is egyszer,
véget ér a legszebb álmodás.
SzÃvünk mélyén élünk mind a ketten,
Emlék lesz-e csók és semmi más.
NyÃlnak-e még virágok a kertben?
Lesz-e még a földön szerelem?
Meghalnak a csillagok is egyszer,
Csak az nem, ami ott ég szemeden.
Refrén:
Mennyi rossz van a világon,
De ha Nap süt, nevetünk.
És mert szÃvünk nincsen fából,
Bárhogy is van, szeretünk.
Verse:
Meghalnak a csillagok is egyszer,
csak a mi szerelmünk él tovább.
Ezt éreztük tegnap mind a ketten,
Csók közben is ezt súgta a szád.
S ahogy akkor két szemedbe néztem,
Megláttam a legszebb csillagot.
Amiről én álmodni sem mertem,
Egyedül csak nékem ragyogott.