Szemben a közönséggel én vagyok, ki vezényel.
Mikor reggel reménnyel kelsz fel, este vele buksz el.
Az élet szóló karriert indított,
De engem is meghívott,
Mint közreműködőt,
De, hogy így elnyom ő
Nem gondoltam, kiszálltam.
A halál mellé pártoltam.
Lelkem eladtam,
Csak, hogy teljesüljön a vágyam.
Sokan az álmuk pénzre cserélték,
De a pénz nem érték.
Csak ezt nem értik,
Idő, míg megemésztik.
Egy képregény főhőse vagyok vagy az élet balekja?
Ha az első, szükségem lesz egy gonosz alakra.
Ez legyen az élet, de vajon ki testesíti meg?
Hogy meg is tudjam ölni,
Nem elég csak megpróbálni.
Vagy a metróban állni, és ha kanyarodik dőlni.
Két lábon kell megállni és egy új korszakot nyitni,
Ahol szabadok lehetünk, a sorsunkról mi döntünk.

Refr.2x
Mondd, mit érzel, ha szemembe nézel!
Mondd, mit érzel, ha lelkedből vérzel!
Mondd, mit érzel, ha túlkésőn kelsz fel,
És nem vagy tisztában az értékeiddel!

A múltad, az emlékek, a fájdalom,
A visszatérő bánatom.
Vállamon az ördögöm és angyalom,
Az érveiket hallgatom, viszont a döntést én hozom.
A befolyásolt tudat önállóan döntésképtelen.
Engem látsz a hegyekben,
Az égen fenn a kékségben,
Hallgatag tavakban,
Üvöltő orkánban.
Irányítjuk az időt és annak minden fajtáját.
Egy apró fuvallattal döntjük le a várad falát,
Amit megvédeni nem tudsz, mert túl erősek vagyunk.
Mindig segít minket fentről, a drága őrangyalunk.
Már csak másodpercekre vagyok a céltól,
De mindig jön egy bukkanó, ahonnan majd a szél tol.
Hogy merre vajon ki tudja?
De az lesz Unkee útja.
Az lesz a Freedom Sound útja.
Az lesz mindenkinek az útja.

Refr.4x
Mondd, mit érzel, ha szemembe nézel!
Mondd, mit érzel, ha lelkedből vérzel!
Mondd, mit érzel, ha túlkésőn kelsz fel,
És nem vagy tisztában az értékeiddel!