Hosszú úton sétálok régóta
egyedül a pusztán nem számíthatok másra
csak magamra nem mintha eddig is számítottam volna
de azt nemtagadom, hogy jól esne néha
egy kedves szó tőled, másra nem vágytam,
de nemkaptam másoknak tartottam a hátam.
Elégvolt mindenből vándor útra megyek
a magányos farkas eltűnik végleg
a köd fehér leple alatt tűnik el az arcom
és ne kérdezd tőlem hogy látsz e még vajon
csak felejts el végleg mintha nem lettem volna
hisz mindennek vége lesz
egyszer a porba,
temetem a testem meg ásom a sírom
és nem akarom azt hogy valaki utánam sírjon
születtem haltam, sírtam még éltem
csak a mikrofonom velem, ez lett a végzetem
__
__

Vártam rád sokat de te nemjöttél soha
sőt szónélkül hagytál egyedül a porba
csak tudnám hogy mit tettem hogy ezt kapom tőled
én mindig hű voltam és jó voltam veled
de az ember csak ilyen az érzelem nem számít
nembaj ha sírva szenved a másik.
Én szeretetet adtam és te ezt tetted velem
szónélkül elmentél pedig nem ezt érdemlem,
nembaj, gyalázzatok,tapossatok össze
bírom még egy darabig bár törött a szívem
mint a madárnak a szárnya aki szeretne még szállni
majd a sebek be gyógyulnak és én ott fogok állni
ahol szerettem volna mindig is veled
álmomban láttalak és fogtam a kezed,
üzenetet írtam, választ nem kaptam
a hiányodba ÉN talán bele haltam
__
__

AZ ÉLET OLY KEGYETLEN AZ EMBER MEG GYARLÓ
AZ EGYIK PERCBEN SZERET A MÁSIKBAN MEG PAKOL,
ÉN MEGTANULTAM AZT, HOGY NEM SZABAD HINNI
BARÁTBAN SOHA ÉS A NŐKBEN SEM BÍZNI........