Szólt egykor az Isten
Győri Márta
Szólt egykor az Isten: "Akarom, legyen
Szerelmemből test, embernek nevezem!"
Vizek felett elhangzott a szó
És látta Isten, hogy mindez jó, mindez jó.
Milyen ostoba az ember,
Miért nem jár-kel nyitott szemmel?
Miért nem lát, hogyha néz,
Hall s nem ért, ó miért
Ilyen ostoba az ember,
Csak kérdez s válaszolni nem mer.
Miért mondja, hogy a lét reménytelen,
Vagy, hogy az élet szép?
Refr.: Nézd világomat, neked adtam minden álmomat.
Jöjj hát és nyisd ki szemed, érezd a szeretetet
Körülötted, nézd mi legfontosabb nekem,
Neked adtam egyetlen gyermekem.
Mondd, még mit tehetnék, hogy érezd:
Ez az élet neked szép!
Milyen ostoba az ember,
Nem látja, hogy szerelemmel telve van a lét,
Minden rezdülés, minden érintés ajándék.
Milyen ostoba vagy ember,
Annyit mondasz: "Köszönöm nem kell!"
Valaki szeretett, de nagyon,
S te továbbmész magányos utadon!
Szerelmemből test, embernek nevezem!"
Vizek felett elhangzott a szó
És látta Isten, hogy mindez jó, mindez jó.
Milyen ostoba az ember,
Miért nem jár-kel nyitott szemmel?
Miért nem lát, hogyha néz,
Hall s nem ért, ó miért
Ilyen ostoba az ember,
Csak kérdez s válaszolni nem mer.
Miért mondja, hogy a lét reménytelen,
Vagy, hogy az élet szép?
Refr.: Nézd világomat, neked adtam minden álmomat.
Jöjj hát és nyisd ki szemed, érezd a szeretetet
Körülötted, nézd mi legfontosabb nekem,
Neked adtam egyetlen gyermekem.
Mondd, még mit tehetnék, hogy érezd:
Ez az élet neked szép!
Milyen ostoba az ember,
Nem látja, hogy szerelemmel telve van a lét,
Minden rezdülés, minden érintés ajándék.
Milyen ostoba vagy ember,
Annyit mondasz: "Köszönöm nem kell!"
Valaki szeretett, de nagyon,
S te továbbmész magányos utadon!
kapcsolódó videók
