(Bati)

végtelen életem
álmomban megjelent
féktelen jelenet
ami körbevesz engem

mert csak mondom csak hajtom
te meg hallgatod
mondom
nincsen ez jól sehogysem

visszaadom, majd elveszem
és elhiszed nekem
az összes hülye történetem

mert úgy adom
ahogy kapom,
nem veheted el tőlem

megvédem a lelkem tőled
és nemmegyek el oda
ahova kéred
félek
mindentől,
mégis kimondom
hogy soha

nemleszek én a mackód
és nemfogsz rajtam aludni,
leégetem magam,
majd kilehet kacagni

engem tényleg nem érdekel
most a söröm ami számít
iszok még egy kortyot
az alkohol majd kábít

s hiába fáj itt
lent nagyon mélyen
rajtam a vas álarc;
végül én szívom a véred

mert hiába mondom
hogy én a szövegre figyelek
ha te csak a fejedet rázod
és mutatsz egy béke jelet...


REFRÉN 2x:

igyunk csak igyunk
aztán felejtsünk el mindent
majd lelépek az útról,
de...ne higyj el mindent
amit mondanak a többiek
én elhiszem hogy szereted,
de hiddel
ezek a dolgok .....
nem így mennek



(Stek)

te vagy a szó a mondatomban
és a mondat minden sorban
te vagy a láng mi felolvaszt
a frissen hullott hóban

benned megvan minden szépség
és minden féltett kétség
mi elől nem szaladnék kérdem
miben segíthetnék

hogyha eltévedsz
én mégis párban állok árván
ahol zuhanó lelkem művészének
te vagy a díszállvány

sértő tekinteted győzelem
nekem nem ócska talapzat
borzolt arcom alapjára
ez egy stabil falat rak

fel......
és örökre megmaradhat
egy pásztor érintés után
mitől mások simán szaladnak

én remegek....
mert a földbe törték kedvemet
de felfeszített cinizmusod
marja márvány nyelvemet

mitöbb még sérti rendemet
hogy kitöröltél örömmel
szögletes ívet rajzolok
egy tű nélküli körzővel

de mondtam már
gonosz vagyok
felejts el
gyűlölj, taposs el!

karolj fel, szeress
a szívünk
jégtengerben égjen el

ma éjjel minden csendes
mégis háború dúl bennem
és az hogy mi lesz holnap
talán jobb ha nem is sejtem...

REFR.


(Bati)

lehet romantikus kicsit
meg nem zenébe való
de erről tudok írni,
ha nemtetszik, nyitva az ajtó

egyszerü kis anekdoták
ezt öntöm most ide
ha kérsz egy kicsit teis
nyugodtan gyere ülj ide

beszélgetek én bárkivel,
elmondom a véleményem
aztán minden megy majd szépen lassan
a maga lépésében

egy utálat meg barátság
továbbszőtt sok butaság
sok általános marhaság
amit felesleges kimondani

kimondom énis,
mégis falra fogok mászni
és egy hideg délutánon
sem én fogok majd fázni

fals álmokat képzelni
erőtlenül létezni
gyomorszaggató érzésekkel minden este feküdni...

nemkívánom senkinek
hallod?
de tényleg
nincs bajom a világgal
mégis csak erről beszélek

szaladenék én messze
egy szép virágos mezőn
és megfognám a két kezed
ha lenne hozzá erőm

de a problémám változatlan
hogy
észre sem veszed
hogy ebben a "kurvanagy" tömegben
most mi motyogunk nektek..


REFR.


(Stek)

az évek mégis telnek,
az emlékeim fájnak,
ez egy búcsúzás nektek,
akár a levéltől az ágak,

én is elrepülök messze
fájó szívvel emlékszem,
még hiányzol persze,
de a képedet már széttéptem

ez volt már jó régen
és elfelejtem ezt mert
nem én leszek az
aki egy sör mellett fejt meg

te sem úgy felelsz
ahogy azt én szeretném
ha lenne benned a érzés
a semmiben meg keresném

de nincsen és nem volt
nem is kéne
a kép amitől
emlékeznék a szépre

(Bati)

egy kép amitől
rájöhetnék végre
hogy miért nem én vagyok az
akinek te vagy félretéve

ez nincs félreértve
egyértelműek a vonások
ezt profik festették le
nem pedig kontárok

ezek a haszontalan emlékek
amik már régen elhagytak
ettől a képtől
eleven lesz minden ami megmaradt

majdnem megfulladok
pedig nyitva a kis ablak
még haza sem indultak
de már itthon vannak


REFR.