(Bati)

Énis felnőttem, és
éreztem már szépet,
megsebeztek jópárszor
és elvesztettem mindent

legalábbis azt hittem
a sokktól nem láttam,
máshogy fogtam meg
mint ahogy azt te vártad

ne várj tőlem semmit
én mondom, és te hidd el
nem akkor fogsz tetszeni
hogyha szépen nézel

nekem több kell ennél sokkal
mégis elég egy pillanat
ha megfogod a két kezem
szemem előtt pirkadat

jelenik meg messze
de megint visszaugrok,
mindig ezért kellek majd
mert én váratlant húzok

kifordítalak tőből
mert ettől leszek boldog
ha kacsintasz a pulttól,
na nekem az a titok

ez az amit nem értesz
ez az ami neked kell
azthinnéd hogy te vagy,
pedig nekem ő kell!

ő akit te nem láthatsz
olyannak mint én
ő akit ha láttam volna
nem lenne fény..

nem lenne értelem,
és nem lenne ez...
nem írnám le folyton,
csak engem szeress

áh..

süket duma rizzsel
minek beszéljek
ha nem érted amit én
minek beszéljek

ha ez emészthetetlen neked
minek beszéljek
ha csak a zenémet hallod meg
minek beszéljek

minek beszéljek...
ha igazából elmennék
becsapnám az ajtót,
és magamba röhögnék

hogy mitcsinálok éppen
meg hogy hogy kerültem ide?!
rossz moziba jöttem
és rossz helyre ültem le

......
de mégis tovább bámulok
ha már idekerültem
megnézlek és bólogatok

minden gyenge vicceden
az irritáló arcokba
én vagyok a helikopter,
nem bennem a hiba

és pont ezért mégis,
tudom én jól hiddel..
TE meghúznád a ravaszt
hogyha lenne nálad fegyver..

REFR.
képtelen a képlet,
mégis mindet tudni kell
minek az alvás,
ha fáradtan kelsz fel

mégis mindig nekifutsz
az erődből még futja
ha összeesnél,
kelj fel megint újra!

képtelen a képlet,
mégis mindet tudni kell
minek az alvás,
ha fáradtan kelsz fel

mégis mindig nekifutsz
az erődből még futja
ha összeesnél,
kelj fel újra!


(Bati)

mostmár nyugodtan
konstatálom lelkemben
hogy az a szép álomkép
veled hiteltelen

és tényleg
vége és most eltűnik
amiért fél kezemet adtam volna,
a világ mégis megtűri

a világ mégis mosolyog
ahogyan énis...
sokmindent kockáztattam,
elbuktam mégis

ez nem az a film volt
ahol a végén (mindig) nyersz majd
ez nem az a fejezet
ahol ott az a sok félhaj

legény a gáton,
fel kéne állnom
holnap meg csak odalökném
mától nem te vagy a párom

ígyjárt minden harcos
énis bebuktam
nem naívságom miatt,
de a két kezedbe raktam

mindent ami számít
mindent amit nem kéne
most másnak mondom el
azt ami elkélne

minden kicsi szívbe
és minden pálinkába
a szesznek a foka
ne legyen kiszámítva

mert elfogyik a szív is
igen most nagyot mondtam
elfogy itt majd minden
és a tény gyomrodban koppan


végül el kellett válnunk,
nekem is Nehéz.
talán Te is szeretsz,
mégis mindez Kevés

több kell ehhez jóval
a lepkét el kell fogni
szívvel gondolkodj
és rád fog majd szállni

megszelidül és tudja
ott van már a helye
látod énis mesélek
tudom elég lenne a fele..

furcsa hercehurca
már megint rólad beszélek
pedig ez egy csapda,
érted minek éljek?

minek álljak sorba,
hogy azt kapjam mint a többi
minek hozzád bármi,
hogyha nincsen ki feltölti

gyengeségem poharát
a viájpí részleget..
nem tudtam hogy van jegy,
te mégis megvetted..

sebzett szárnyam csápol
nem értem miért kellett
elhininem azt,
hogy veled talán tényleg

utoljára csak annyi
én próbáltam elhinni
sétálni a kéjben
tüskék nélkül élni

mosolyogni bőszen,
én mindent megtettem
mégis ott találom magam
ahol a többi fetreng

vírus vagy újra,
két kezem a pajzsom
nemakarlak látni,
asszem most elalszom...
asszem most elalszom...

REFR.