(Bati)

ezt most honnan
és te hogykerültél ide
mondanám ha tudnám
és odasúgnám félve

hogy maradj
~ még maradj (stekháttér)
és ne menj el

elpusztít az érzés
és felnevel

felnevel mindent
mi porrá lett égve
a hamuból épít
egy csillagot az égre

és fényesen világít
el sem hiszem
hogy te vagy az
aki fogja két kezem

és löklek jó messzire
mert nem értem
hogy itt volt az ajtó
és én (eddig) nem léptem...
és én (eddig) nem léptem...

(Stek)
te és ő,
tedd fel magadban a kérdést,
hogy hová tűnt el
az az elfelejtett érzés

(Bati)
hová repült,
és miért más a szereplő,
csak kapkodod a levegőt,
hallod, ébresztő..


(Stek)

de most elindultam újra
egy hanyag mozdulattal,
mint a múlt ami lehullott
a régi vakolattal,

én is átvezettem őt
egy másik világba,
egy másik helyre
ahol már nem élhet hiába...

de mégis,
ő álmaimban ilyen!
lángok között fáznék
a karjaiban hiszen

láttam egy átkot,
amit te és én neveltünk
mégis elvitt tőlem mindent
ezt is vele együtt,

(Bati)

pedig megtettünk
talán mindent amit lehetett
és újra meg néztük
a sokszor látott képeket

ezt így nem lehet..
tudod rájöttem magamba

ezt így nem lehet
vele nem találok magamra!

mert túlszárnyal mindent
repülök a magasba
aztán két kicsi szóval
föld alatti lavina

képében jelenek
mindentől elbújva
felképelt emlékek
hagyjatok magamra!

tudtam hogy jösztök
de én a csodára vártam
belém döftetek,
pedig én vigyáztam...
pedig én vigyáztam...
..

(Stek)

te és ő,
tedd fel magadban a kérdést,
hogy hová tűnt el
az az elfelejtett érzés

(Bati)

hová repült,
és miért más a szereplő,
csak kapkodod a levegőt,
hallod, ébresztő..


(Stek)

pedig vigyáztam
ó de nagyon vigyáztam,
hogy a pokol kapujában
ne lássam milyet hibáztam!

elindultunk
két külön irányba,
és így már látom
hogy nem volt hiába,

hogy lássam az arcod
szemed kékjét,
bájos bőre pírjén
mosolyának ívét

édes csókja ízjét,
mint méh a finom mézét,
vigyázza félti, hogy
ne lássa a végét

....
mint a sértő lámpa fényét
neked úgy hiányzom én
mint holdfénynek a kék ég!

de ez nem zavar,
nem bosszant,
nem érdekel
de tényleg

nem számít
ha nem találsz
a végzetedben
végleg

de nem értem
hogy miért
nem sírsz úgy
mint mások

ha látnád amit én
a sírásra lenne más ok ...


(Bati)

sz betü mint szánalom
b betü mint bazdmeg!
v-vel belém is lett vésve
de ezt miért kellett?

miért hiszed azt
hogy én lettem alul
és miért utánam
fordulsz ki magadból

csak látok
nem érzek
de...el sem hiszem
hogy ezt az állatot..
.........én etettem..


(Stek)

te és ő,
tedd fel magadban a kérdést,
hogy hová tűnt el
az az elfelejtett érzés

hová repült,
és miért más a szereplő,
csak kapkodod a levegőt,
hallod, ébresztő..

(Bati)

te és ő….
tedd fel magadban a kérdést,
hogy hová tűnt el
az az elfelejtett érzés

hová repült,
és miért más a szereplő,
csak kapkodod a levegőt,
hallod, ébresztő..