Hogy érzed magad?hm?
Jól vagy?
Hogy én? Hogy én?

Hé megélek itt vagyok,persze köszi jól vagyok, elvagyok mi baj lenne csak szótlan voltam és most néma lettem.Egy rabszolga kérjetek bármit
hozom-viszem.Itt a lelkem tessék vágjátok és persze egyétek.Nekem még morzsát se hagyjatok ,szórjatok rám még több átkot,érzem már
jobb!
A kis mézes csemege , a vér frissítő nedű,még ez a dal is rossz kedvű tartsd fenn a mélyben ,ahol minden komor fekete,a mosoly már bűn.Boldog ember eretnek hogy rosszabbul legyek,hogy ne szeressek,hogy ne érezzek,hogy ne kérjek
hogy ne várjak semmit,így nem ér meglepetés így nem lesz le érkezés, mert már a földön járok,ahol körülöttem mindenki beteg,
másoktól retteg, pedig önmaga a veszély.Jó reggelt
jó éjt a szívem nyugovóra tért,oda adom ezt is ha adtok érte pénzt!

-És most hogy vagy?
-Én mondom jól vagyok,köszi megvagyok,köszi!

refrén:
Kályhánk melegében,jég takarónak,járjad a táncot
végakaródnak ,el kell hogy enged ami tart,hogy
az utad vigyen,sehová vegye véred,az ösvény végén benned lelek eldorádó-t!

Szörnyékes keringők,nézni lefelé sokkal könnyebb,mint hogy vakítson a nap és az álmom elvesszen a ködben.Ne nézz hátra már az ördög se marasztal:most felnőttként lázadok a múlt pózú kamasz daccal,olcsó színjáték ez nektek ez van,erre tellett.
Kiáltasz-e ha bekötik szemed
és a pokolba terelnek?! Te vagy az igazabbik felem, tudom eshetek te tartasz, ha nem akkor meg altass, én majd álmodom.A világom nem ad otthont,így tudom menned kell.Majd ha úgy forog a föld látlak.Addig ne felejtsd el a nevedet és hogy többre vagy hivatott,
mint ahogy mondják kik táplálják tiszta lelked kórokozóját,omló hidakon sem lélegzel(lélegzel),a világ kevésbé riasztó mert te létezel a hajnal is tüskés,ha az alkony a vég.
A bénákon nevet a gúny, a szívelégtelenség már végzi a dolgát,most egy kissé se lusta,kissé se fáradt hogy
a halál medrét mossa


refrén:
Kályhánk melegében,jég takarónak,járjad a táncot
végakaródnak, el kell hogy enged ami tart,hogy
az utad vigyen,sehová vegye véred,az ösvény végén benned lelek eldorádó-t!

Minek kelsz úgy velem szembe mintha a te világod lenne az én ascendensem csak nézlek csak szempilla pillanat itt marad a felhő hátra dől,az égboltot kergeti pirkadat.Mintha fel
feszülnék egy szivárványra úgy gyújtunk mi egy szivar
végre.Csak ülünk itt a Balkon,csak nézz ránk a
Balkán, szó végén a ponton szavad élén a szablyát.Én nem kergetem a holdat,unalmas perceim meg hánynak.Szabad,élesen,mereven fut el a világban.A kávém meg csak párolog,műanyag fotelben tőlem messzire vas, nehezen távolodsz,mint koporsószögön mereven
tekinted a télben megrettent arcod mint üvegbe olvadt képe a végnek.Én csak csodálom amin sok paradoxon szavait
szavakként verdesnek fáradt zokszón.Emelem kalapom
remélem még hallasz felőlem te Balkon.Viszlát te balfasz


refrén:(x2)
Kályhánk melegében,jég takarónak,járjad a táncot
végakaródnak ,el kell hogy enged ami tart,hogy
az utad vigyen,sehová vegye véred,az ösvény végén benned lelek eldorádó-t!