Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás



Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás



Kétszer születtem, kétszer más világra,

Egyszer ráncigáltak, most már bárki láthat

Rád simán hat, pedig torzult, beteg elme

Ha figyeltél, pont előtted fordult teljes testbe

Sírból keltem, így kerültem én az ország fölé

Jól esően szorít saját lényem két korlát közé

Ólomsúlyú szárnycsapásokkal körözök, ki érdemes

Arra vigyázok, réges-rég megszoktam, hogy kétszeres

A túlerő, meg hát szűk köralak a felfogás

Meg én kockát próbálok írni, figyelj jól, ez most más:

Nem győzködök senkit, nem adom a rímcsavaró trendit

Nem leszek sztár manapság, nem ez kell itt

Csak a régi motorosok, rozsdás roncsokkal az élen

Rég előzhettem volna már, de ebből én nem kértem

Hogy az egekbe emeljen néhány tudatlan kamasz

Én elmondom mi bánt, te büszkélkedj, hogy hol tartasz

Neked ennyi, nekem egy újabb hajnal, telesírt lappal

Megint fejem alatt párnaként az íróasztal

Mint egy író, nappal csak úgy vagyok, éjjel létezem

Ébredésem után külön életet él kezem

Szállít szellemhajóként elmém borús tengerére

Hogy éltethet egy embert saját szenvedése?

Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,

mi mély vágások között újabb ép ereket talál

Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,

mi mély vágások között újabb ép ereket talál



Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás



Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás



Csökevényes fehér szárnyak helyére feketék nőttek

Pánik vezérelt egy ideig, de ez még több lett

Tudtam végre repülni, de nem láttam: ezt többlet

Minden éjjel után nappal szégyenkezve értem földet

Körbe öleltek, átokként kezeltem, megint én

De miért? Kérdeztem megint én, a válasz a sors vizén

Evezőket kaptam, fair mezőnyben haltam,

Majd mocsokban ébredtem, a holló ma én lettem

De ez végleges, mutálódott véremben a DNS

Tűrtem a fájdalmat, mert rájöttem hogy érdemes

Néha mintha megszűnne, de teljes metamorfózis

Ez csak múló illúzió, mert a porhó is eltűnik,

miután a téli tájat befedte

Szerettem, de a csalódás fegyvert adott kezembe

Súlyos pajzsokat, persze még sok ilyet tartogat tudom a lét,

hogy akiért mindent megteszek, majd otthagy megint

Szorít, nem enged, majd kerget, legyint

Kényszerít, hogy így tegyek mással, pont e szerint



Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás



Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás



Elfeledett vágyakról, fekete szárnyakon,

Eltemetett fájdalom, ha neked ez mást adott, vagy vett el

Ha nem kell, hát ne vedd el

Mint egy szuperhős, mára eggyé vált a nevemmel

Holló, holló, holló…

Igaz, nem repkedhetek házakon

Nem reppelgetek szárazon, lefektetve pár lapon

Csak én és a világom, néha egy ablak, amit kitárok felétek

Érzem hogy féltek, mégis benéztek,

Mint egy horrorfilm vonz, mégis rettegsz

Ez én vagyok, mégis érzed, hogy tükör előtt rekedsz

Mikor hallgatod, ez kicsit fura, fel sem tűnik

Szétvet az erő, senki sem látott elgyengülni

Mégis a mai napig sírok a történtek miatt,

Több mint egy éve volt, mégis több évre kihat

Talán örökre, ha tehetném, úgy osztanám körökre

Mint egy játékot, mégis a most fogasát örömre

Hogy a volt-at tegyem vissza, mert én azt szerettem

Majd temettem, exhumáltam verbuváltam sereget

Ellene, mégis hagytam, hogy beépüljön újra,

Az új énembe mint egy átültetett szív

Kell, de ellene a lelkem mégis harcot vív



Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás



Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás