Van válasz rá, hogy az ember lelkét mért szállják meg démonok
Van válasz rá, hogy szörnyű végletek közt miért tébolyog
Hogy torzul el minden erkölcsi érzék?
Mért okoz gyönyört, mi másoknak kínt?
Mi tartja láncon az emberi elmét?
Mi fonja át, hogy a jónak hátat fordít?

Mért űz a vágy, a lélek titkait megértenem
Van mód talán, hogy szétválasszam magamban mi jó, s mi nem
Hol van a határ, a szakadék széle,
hol végül a józanész mélységbe hull?
Létezik bármi, hogy megvédjen minket,
vagy egy ponton túl bárki állattá aljasul?

Van válasz rá
Az ember, ha ocsmányul dönt
mi készteti gyilkolni őt?
Mivel vesz rá a Sátán, hogy őneki higgy?
Mért van ez így?
Van válasz rá

Úgy űz a vágy, a lélek titkait megértenem
Van mód talán, hogy szétválasszam magamban mi jó, s mi nem
Hol van a határ, a szakadék széle,
hol végül a józanész mélységbe hull?
Létezik bármi, hogy megvédjen minket
vagy egy ponton túl bárki állattá aljasul?

Van válasz rá
Az ember, ha ocsmányul dönt
mi készteti gyilkolni őt?
Mivel vesz rá a Sátán, hogy őneki higgy?
Mért van ez így?
Van válasz rá

Isten az égben!
Vezess hát célom felé!
Gyújtsd meg bennem a fényt!
Henry Jekyll az életét adná ezért

Adj választ rá!
Egy jelet, hogy induljak el!
Egy iránynak lennie kell,
ahol teremtett lélek sem járt soha még
Én elmennék

Van válasz rá

Eljött az óra, új szabadság –
Legyőzni kételyt, félelmet, mételyt, magad, s mást…
Eljött a perc – ami csak téged várt –
Út, ahol más még sosem járt!
Így hét év telt –, más mondhatná: kár volt…
Tanúd, az sosem volt –, hisz’ senki nem állt melléd, csak vádolt!
Rád vár az óra, rád vár a perc –
Az utolsó próba: a mindenre képes, édes perc!
Kezdet és vég –, így együtt szép!
Tetté vált szándék – mért’ tennéd másképp’ – mért’ vársz még?!

Ez lesz az óra –
Sorsváltozás!
Vagy most, vagy soha:
Mindegy, hogy csoda vár, vagy más!
Félned nem kell! – ez a végső határ –
Mégsem volt légvár!
Itt állsz a célnál!
Megtennéd százszor –
Így van jól!

Magamat téptem a láncaimból –
Állati vad szabadság!
Itt vagyok legrosszabb álmaidból –
Mostantól ki fogad rád...?!

Vágy –, ami éltet, ha gyilkolt –
Véremben táncol a Tűz!
Templomod mától egy sírbolt,
Nincs bor, nincs több szűz!

Az Éj vár –, minden az enyém,
Pusztul a Remény!
Csak nézz rám! – fogadd, ami járt!
Köszöntsd a Halált!

Lásd, hogy az Úr itt a Sátán, s nem Isten!
Most nézz rá, mert Ő él itt benn’ ...!
Nincs már Fény, csak Árnyék –
Ez ördögi játék!
A sors – ami rád várt –,
A Sors: EDWARD HYDE!


Töltsd meg bűnnel az éjszakát!
Öld meg végre a képmutatást!
Ne higgy senkinek, nem kell barát!
Tőled élet az élet, Edward Hyde!

Gyilkos holdfényben vérszínű fák,
Pokol tüzében ég a Világ!
Azért jöttem, mert senki nem várt –
Lesz itt élet, mert élhet EDWARD HYDE!!!

Hol van az út, ami visszavezethet?
Már rég nem látom!
Mért’ lett torz az álmom?
Mivé kell még válnom?!

Hol van a tűz, ami lelkemben égett?
Már rég nem éget!
Hol a baj? – nem értem!
Csupa bűn a létem…

Magasba vágytam, és most lent vagyok…
Hogy’ vált ily’ mocskossá a vér?!
Kérdés után ördögi válaszok –
Átkozott állapot!
Elnyel az Éj!
Hol van a perc, mikor tiszta volt minden?
Tán’ végleg elszállt?!
Tűrnöm kell a Sátánt!
Minden harc csak ábránd…

Nem tudok győzni, ha nem segít Isten –
Hisz’ fojt egy Árnyék!
Így már fényt nem látnék!
Nem hat száz jó szándék…

Nézd! – hiszen úgyis mindent látsz –
Diadalt mért’ tőlem vársz?!
Erőm nincs már –, miért rám vársz?!