Ködfátyol… ködfátyolban hull rám a
lélek tovaszáll egy szebb világot
keresve, bízva a fényben mi a reményt
jelenti számára, minden napon egy új esély adatik,
mégis jobbára a sors adta út az mit
mindenki választ
a múltból menekülve a jövő az mit támaszt
úgy fáradt haldokló szívemnek, mi már csak
néha, csak néha dobban, a képek így még mélyen
bennem élnek, már ezernyi húrt szaggattak
szerte-szét, a felhők összeálltak
vihart keltve, minden igaz vágy esélyét eltörölve
a kövek, mik egykor még összetartoztak
milliónyi darabként hulltak szét
a lélek mihez Teremtőnk egykor testünk emelte
most tovaszáll, új remények után keresve.


Uram szólíts meg, kérlek, vagy hozz rám halált
adj erőt, hogy túléljem a fájdalmaknak korát
nem bírom már, félek, a sötét minden éjjel rám talál
Szólíts meg, vagy töröld lényem el örökre

Uram szólíts meg, kérlek, vagy hozz rám halált
adj erőt, hogy túléljem a fájdalmaknak korát
nem bírom már, félek, a sötét minden éjjel rám talál
Szólíts meg, vagy töröld lényem el örökre


Ember és föld, ledöntött várak, felszakított kötelékek
lehajtott fejek, könnyes szemek, lélek törmelékben
ébredek fel, és ezt látom, ha körbenézek
az álmom volt, mi ébresztett egy hűvös lélegzet
ki elesett, majd felkel, de engem ki segít majd?
ha eltaszít a sors és nem lesz már, mi fenntart
majd elmerülök csendben, lelkem fénye lassan elhalt -jó-
felkapja kopjafám a szél -héj-
minden nap egy új esély, hogy újból összerogyjak
hogy az életemért küzdjek azokkal, kik meggátolnak
inkább elfordulok, csendben hagyom távolodni tudatom
tudom a felhők egyszer felszakadoznak
mint a sebeim, a vércseppek hullanak a földre -a földre-
a látványukkal újból, halk rémületet öntve
az arcomra, nézz rám, én vagyok, ki azt mondta,
hogy a remények ?osszanak? fel, nézz a távolba.

Uram szólíts meg, kérlek, vagy hozz rám halált
adj erőt, hogy túléljem a fájdalmaknak korát
nem bírom már, félek, a sötét minden éjjel rám talál
Szólíts meg, vagy töröld lényem el örökre

Uram szólíts meg, kérlek, vagy hozz rám halált
adj erőt, hogy túléljem a fájdalmaknak korát
nem bírom már, félek, a sötét minden éjjel rám talál
Szólíts meg, vagy töröld lényem el örökre