Behavazott a Bakony, befagyott a Balaton, nem csónakon, szánkón járjuk a partját.
Olyan sűrűn havazik, a Balaton sem látszik, rózsám mégis felém nyújtja a karját.
A friss havon, jaj, de nagyon csúszik a szán, a hidegben olyan forrón ölelsz babám, /hogy/
Kienged a Balaton, s száguldunk egy csónakon, olyan szép ez, mintha ezt most álmodnám.
Hófehér még a Bakony, olvad már a Balaton, hej, csók nélkül nem hagyom én a rózsám.
Látom arcán magam is, mutatja a szeme is, alig várja csókom égjen az ajkán.
Ha a szánkón hozzám símulsz édes babám, mennyországig repül velünk ez a kis szán,
/Ha/ Kizöldül a vén Bakony, kienged a Balaton, én meg csak úgy csókolom a csöpp kis szád.