A magukban nyugvók úgy nevelnek minket,
Hogy tudják, a végén kirepülünk.
De ez a világ ilyen... itt föl-le jár az éhség.
Előbb csodál, aztán összegyűr
Majd kezdi az újabb meccsét.
De én csak a jóra emlékszem,
Így nem kell néznem másik bolygót!
Ez jó így, hát bátran tévedj el!
Ha van cél biztos\' nem hagyja azt,
Hogy széthulljon a világ...
Ez egy boldog nemzedék,
Mert a vonzó látszatért
Eladhatta könnyen magát.
De egy kócos élet jobb,
Mint egy márkás sír!
Ez a gyönyör dráma, csak a lelked árnya,
Egy őrült obszcén álma...
Én csak a jóra emlékszem,
Így nem kell néznem másik bolygót!
Ez jó így, hát bátran tévedj el!
S ha van cél biztos\' nem hagyja azt,
Hogy széthulljon a világ!
Mert az aki volt már fent, az tudja
Mit jelent a tiszta égbolt.