Sosem voltam én még, feketébe végképp, meg szőkébe sem szerelmes.
Pedig mondják régen, mellettük az élet, de szomorú és keserves.
Huncut szemük csalfa, hamis, játszik a legénnyel,
Mire rájön szegény, ráfogják, hogy: "elég nagy baj van a kis fejével!"
Nem is lettem aztán, egyikbe sem pajtás, én úgy igazán szerelmes.
Megtaláltam régen, egy barnában kérem, az igazi, szép szerelmet.
Nem is történt nálunk hiba szerelmi dologba',
Más kárán tanultam, bizony mondom így van, már meglett ember koromba'!