Vacog a város, rátört a tél,
Hideget áraszt, átfúj a szél,
Nézem az eget, az első hó helyett,
Emlékeimből hullott képeket,
Csak káprázat, tudom,
Hogy viszontláthatom,
A kaputokban álló hóembert...
Azok a fehér éjszakák,
Jégvirággal vártam rád,
Össze-vissza kóboroltunk,
Tönkrefagytunk, órákon át,
Azok a fehér éjszakák,
Végigcsókolt éjszakák,
Kívül minden dermesztő volt,
De belül fűtött a vágy!
Elsodort tőlem, az olvadás,
Azt hitted, fontos a megújulás,
De nyisd ki ablakod, ha visszaálmodod,
A nagykabátba bújó szerelemet,
Csak káprázat, tudod, hogy megpillnathatod,
A kaputokat örző hóembert...
Azok a fehér éjszakák,
Jégvirággal vártam rád,
Össze-vissza kóboroltunk,
Tönkrefagytunk, órákon át,
Azok a fehér éjszakák,
Végigcsókolt éjszakák,
Kívül minden dermesztő volt,
De belül fűtött a vágy!