Jégmosoly
Rebecca musical
Hamis életet élt
Aki látta csak őt
Mind tébolyultan
térdepelt e báj előtt
S buja kegyeket várt szegény
Pont úgy, mint én
A mosolya édes volt, ál-szerény
Minden férfi jól bedőlt
Pont úgy mint én
Úgy hatott e jégmosoly
Hogy felcsapott a tűz
Ködökben tűnt az arca már
De most is rideg mosollyal űz
Hol jártunk már veled is
Oda vittem el őt
A hegy tetejére
Hogy nézzük Monte-Carlót
Ott nyíltan mondta ki
Aljas alkut kínál
Legyen csak színház, lényege az
Példás hitvest játszom
Viszont nem kellesz Max!
S mert féltem a botrányt:
Hát tűrtem én ezt a förtelmes szégyent
Válást nem visel a Manderley-ház
És a családunk hírét
Mindenképp védenem kell
Persze tudta jól
S erre használta fel
Úgy kísért e jégmosoly
Hogy éget, mint a tűz
Ködökben tűnt az arca már,
De most is rideg mosollyal űz
És egy kis ideig még
Hozta a látszatot
És Manderley-t, hogy rendbe rakta
Az nem vitás
Ez az alkotás
Ezt dicsérje őt:
Ez Rebecca!
Ám de nem titkolta túl soká,
Hogy a házi barát
Ővele tölti az éjeket itt
S ha szóltam rá
Csakis gúnyt kaptam én
Úgy bántott e jégmosoly...
Az egyik szeretője
A saját unokatestvére, Jack Fawell volt
Én ismerem Fawellt, itt járt amikor Londonban voltál!
Mért nem mondtad eddig?
Nem akartam, hogy ez is Rebeccára emlékeztessen!
Hogy Rebeccára emlékeztessen? Hiszen mindenről csak Rebecca jut eszembe!
Mikor Londonból megjött egyszer
Láttam, felgyúlt a fény
Tudtam, a csónakházban jár
Gondoltam, ott van nála Fawell, nem tűrhetem!
Ebből elég volt!
És lejöttem a csónakházba...
Ám idelenn Rebecca maga volt
Unottan ágyán elhevert és a hamvveder már tele csikkel -
Ott a padlón, és csak néz, néz, s gúnyol még
Ez őrület! Fogd már fel, a házunk nem bordély!
Ne légy ocsmány!
Ha megkötsz egy alkut azt ugyebár be is tartod?!
Lassan feláll, néz rám gőgösen, aztán már röhög;
Mit szólsz, ha gyereket várok én?
Azt kell, mondjuk tőled van!
S anyának itt leszek én!
S rászáll majd Manderley rá bizony,
És a példás kis nejed, Max
Anyai példát mutat már!
S apját játszod te majd
Te szánalmas kis hős!
Úgy sértett e jégmosoly
És csak ő nézett így...
Agyamba szállt a vér
Meglöktem én
Ő meg hanyatt zuhant
Nem mozdult, néma volt
Te jó ég!
A fejét ütötte be
És már halott volt!
De mosolygott még...
Felkaptam esztelen én
S a csónakjába tettem
Elsüllyedt a mély vízen
Ahol most végül valaki rátalált
Így győzött le hát
Még a halálban is
Így győzött a jégmosoly
Mely éget, mint a tűz
Akárhol járok, ott van mindenhol...
És vádolva szól a jeges mosoly,
A jeges mosoly még űz!
Aki látta csak őt
Mind tébolyultan
térdepelt e báj előtt
S buja kegyeket várt szegény
Pont úgy, mint én
A mosolya édes volt, ál-szerény
Minden férfi jól bedőlt
Pont úgy mint én
Úgy hatott e jégmosoly
Hogy felcsapott a tűz
Ködökben tűnt az arca már
De most is rideg mosollyal űz
Hol jártunk már veled is
Oda vittem el őt
A hegy tetejére
Hogy nézzük Monte-Carlót
Ott nyíltan mondta ki
Aljas alkut kínál
Legyen csak színház, lényege az
Példás hitvest játszom
Viszont nem kellesz Max!
S mert féltem a botrányt:
Hát tűrtem én ezt a förtelmes szégyent
Válást nem visel a Manderley-ház
És a családunk hírét
Mindenképp védenem kell
Persze tudta jól
S erre használta fel
Úgy kísért e jégmosoly
Hogy éget, mint a tűz
Ködökben tűnt az arca már,
De most is rideg mosollyal űz
És egy kis ideig még
Hozta a látszatot
És Manderley-t, hogy rendbe rakta
Az nem vitás
Ez az alkotás
Ezt dicsérje őt:
Ez Rebecca!
Ám de nem titkolta túl soká,
Hogy a házi barát
Ővele tölti az éjeket itt
S ha szóltam rá
Csakis gúnyt kaptam én
Úgy bántott e jégmosoly...
Az egyik szeretője
A saját unokatestvére, Jack Fawell volt
Én ismerem Fawellt, itt járt amikor Londonban voltál!
Mért nem mondtad eddig?
Nem akartam, hogy ez is Rebeccára emlékeztessen!
Hogy Rebeccára emlékeztessen? Hiszen mindenről csak Rebecca jut eszembe!
Mikor Londonból megjött egyszer
Láttam, felgyúlt a fény
Tudtam, a csónakházban jár
Gondoltam, ott van nála Fawell, nem tűrhetem!
Ebből elég volt!
És lejöttem a csónakházba...
Ám idelenn Rebecca maga volt
Unottan ágyán elhevert és a hamvveder már tele csikkel -
Ott a padlón, és csak néz, néz, s gúnyol még
Ez őrület! Fogd már fel, a házunk nem bordély!
Ne légy ocsmány!
Ha megkötsz egy alkut azt ugyebár be is tartod?!
Lassan feláll, néz rám gőgösen, aztán már röhög;
Mit szólsz, ha gyereket várok én?
Azt kell, mondjuk tőled van!
S anyának itt leszek én!
S rászáll majd Manderley rá bizony,
És a példás kis nejed, Max
Anyai példát mutat már!
S apját játszod te majd
Te szánalmas kis hős!
Úgy sértett e jégmosoly
És csak ő nézett így...
Agyamba szállt a vér
Meglöktem én
Ő meg hanyatt zuhant
Nem mozdult, néma volt
Te jó ég!
A fejét ütötte be
És már halott volt!
De mosolygott még...
Felkaptam esztelen én
S a csónakjába tettem
Elsüllyedt a mély vízen
Ahol most végül valaki rátalált
Így győzött le hát
Még a halálban is
Így győzött a jégmosoly
Mely éget, mint a tűz
Akárhol járok, ott van mindenhol...
És vádolva szól a jeges mosoly,
A jeges mosoly még űz!
kapcsolódó videók
