Kiállnánk az idő próbáját
Csakhát ki nem állhatjuk apró báját
Hogy egyszer fenn és másszor lenn
Mindig kint és sohasem bent
Hisz kívül tágasabb
Készül már a matt, de előbb a sakk
S ha eldurvul a parti
Senki se mondja, hogy tarts ki
A múzsa a panaszát énekli
Hogy őt már a csók sem érdekli
Túl sok így is a dolga
Bárcsak máshova született volna
Hol minden olcsóbb, szebb és jobb
Senki se hazudik, csal és lop
Még a fű is zöldebb
Így törekednek följebb
Nem kell józan ész
Csak egy láthatatlan kéz
Vézna ez a kéz ma
Mint a cérna
Meghajlunk először
Mikor a tehetség belőlünk előtör
Rózsacsokorral jönnek
De másnap a buszon már nem köszönnek
Az ember már csak egy ilyen faj
Vigyorogj, abból nem lehet baj
Az élet neveli a jó zenészt
De nem mindig oszt józan észt