Elmúlt egy nap, fáradtan utazol,
A sötét felhők közül egy csillag átkarol.
Otthon nem vár rád évek óta senki sem,
Távol vannak, akik régen még szerettek.
Százszor belegondoltál, hol rontottad el,
Kérdéseidre csak a néma csend felelt.
Lehajtott fejjel, összekulcsoltad két kezed,
S hitted az életed, már csak jobb lehet.
Érezted eljön a perc, s minden fájdalom véget ér,
Mikor a felhők közül végre előtör a fény.
Refr.
Sötét árnyak között, érzed már nem bírod tovább,
Kitörnél végre, kéne egy utolsó lázadás.
Hisz élhetnél boldogan, úgy, mint bárki más,
Sorsod a kezedben, döntsd el, hogyan tovább.
Annyi minden van, ami még mindig bánt,
Próbáltad elfeledni, - legyen a múlté már!
De a bűneid jóvá tenni, úgysem tudod,
E terhet míg élsz, szívedben hordozod.
S ha felkel a nap, új fény ragyog a szemedben,
A remény újra éled, még jobb lehet minden.
Refr.
Sötét árnyak között, érzed már nem bírod tovább,
Kitörnél végre, kéne egy utolsó lázadás.
Hisz élhetnél boldogan, úgy, mint bárki más,
Sorsod a kezedben, döntsd el, hogyan tovább..