Keserédes
Téveszme
amíg nem foszlott szerte-szét
ujjaim a semmit harapták.
Most végtelen éjeken kísért
ó, csak telne, csak telne még. A vész terhe sejtés éjjelén.
Minden álmom úgy élem, hogy
együtt lélegezzek vele, de ha
pusztulását kell majd néznem
semmiképp se haljak bele.
Add egy percre az emlékkönyved
néhány sort írok csak bele.
Adj egy percet rádöbbennem
eme néhány sornak nincs ott helye.
Céltalan célok reggelén
ó, csak telne, csak telne még
a tenyerem konokul visszanéz rád.
A hegeim utakat rajzolnak
a meglévőket bejártam, de
többet képtelen lennék.
Hát minden álmom úgy élem, hogy együtt lélegezzek vele, de ha pusztulását kell majd néznem semmiképp se haljak bele.
Két szemem lesütve mászok
talán igy nem sujt az átok, ha magamra hagysz úgy mint mások zokszó nélkül megbocsájtok.