Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
ÁlnokKígyók
2-Ogre
Azt mondják nekem, a becsületes élet,
kifizetődő lesz, hozhat minden szépet.
Akkor miért van az,hogy látom az embert,
hiába termelt,még soha nem nyert.
Nem számít semmit,a kibaszott léte,
nem érdekel senkit,ha folyik a vére.
Sokan utat engednek,a vörös áradatnak,
helyet adva ezzel,a becstelen vágyaknak.
Elásnak téged,lapát nélkül,
élő halott leszel,menthetetlenül.
Álnok kígyók állnak kőrbe,
de én bátran állok ebben a kőrbe(uuhh)
Visz az élet,amerre visz az utam,
hogy honnan indultam,azt mindig tudtam.
Hisz az élet igen rövid,ezt tartsd végre észbe,
amikor a saját véredet,húzod a csőbe.
Így szét szakadunk,hisz ezt akarják,
együtt erősek vagyunk,ezt nagyon jól tudják.
Sokan többfelé osztják a magyar népet,
és festenek rólunk rosszabb képet.
Közben meg tartják maguk elé az álarcot,
a népért ők nem vívtak harcot.
A kép ami kialakult világszerte,
a magyarokról,ez így nincsen rendben.
Álnok kígyók állnak kőrbe,
de én bátran állok ebben a kőrbe(uuhh)
Visz az élet,amerre visz az utam,
hogy honnan indultam,azt mindig tudtam
Mert mit lát az ember,ami kell vedd el,
ma már ehhez nem kell a fegyver.
Őseink bizony ,végig küzdötték a múltat,
tegyél te is érte,ez el nem múlhat.
Amit teremtettek,hazát és népet,
a te érdekeidet is nézték,nem csak az övéket.
A hunok nyilaitól,ments meg,oh uram,
ezt harsogták a csatamezőn,ezt mindig tudtam.
Érzem az erőt,ami körülöttem lebeg,
ha az utamban állsz,szíved majd ettől remeg.
Csillagod,már régen nem ragyog,
mélyen fekszik,ahová én vetem a magot.
Ezért kezet neked,már csak a sötétség nyújthat,
mi elől a léted,el nem bújhat.
Álnok kígyók állnak kőrbe,
de én bátran állok ebben a kőrbe(uuhh)
Visz az élet,amerre visz az utam,
hogy honnan indultam,azt mindig tudtam
kifizetődő lesz, hozhat minden szépet.
Akkor miért van az,hogy látom az embert,
hiába termelt,még soha nem nyert.
Nem számít semmit,a kibaszott léte,
nem érdekel senkit,ha folyik a vére.
Sokan utat engednek,a vörös áradatnak,
helyet adva ezzel,a becstelen vágyaknak.
Elásnak téged,lapát nélkül,
élő halott leszel,menthetetlenül.
Álnok kígyók állnak kőrbe,
de én bátran állok ebben a kőrbe(uuhh)
Visz az élet,amerre visz az utam,
hogy honnan indultam,azt mindig tudtam.
Hisz az élet igen rövid,ezt tartsd végre észbe,
amikor a saját véredet,húzod a csőbe.
Így szét szakadunk,hisz ezt akarják,
együtt erősek vagyunk,ezt nagyon jól tudják.
Sokan többfelé osztják a magyar népet,
és festenek rólunk rosszabb képet.
Közben meg tartják maguk elé az álarcot,
a népért ők nem vívtak harcot.
A kép ami kialakult világszerte,
a magyarokról,ez így nincsen rendben.
Álnok kígyók állnak kőrbe,
de én bátran állok ebben a kőrbe(uuhh)
Visz az élet,amerre visz az utam,
hogy honnan indultam,azt mindig tudtam
Mert mit lát az ember,ami kell vedd el,
ma már ehhez nem kell a fegyver.
Őseink bizony ,végig küzdötték a múltat,
tegyél te is érte,ez el nem múlhat.
Amit teremtettek,hazát és népet,
a te érdekeidet is nézték,nem csak az övéket.
A hunok nyilaitól,ments meg,oh uram,
ezt harsogták a csatamezőn,ezt mindig tudtam.
Érzem az erőt,ami körülöttem lebeg,
ha az utamban állsz,szíved majd ettől remeg.
Csillagod,már régen nem ragyog,
mélyen fekszik,ahová én vetem a magot.
Ezért kezet neked,már csak a sötétség nyújthat,
mi elől a léted,el nem bújhat.
Álnok kígyók állnak kőrbe,
de én bátran állok ebben a kőrbe(uuhh)
Visz az élet,amerre visz az utam,
hogy honnan indultam,azt mindig tudtam
kapcsolódó videók
keressük!
