Ajándék volt gyermekkorom minden perce, amelyet a szüleimtől kaptam.
Kevés idő jutott arra, hogy azt a sok szeretetet nekik visszaadjam.
Elköltöztek, megpihentek, mit tehetünk, emlékezünk, ez az élet rendje,
Nem vár haza senki más, csak rég elhagyott kisfalumnak a temetőkertje.
Elmegyek e temetőbe, s könnyes szemmel letérdelek egy sírhalom mellé. Megöntözöm virágait, mint ahogy az életben az Édesanyám tenné.
Arcuk itt van szemem előtt, nevük őrzi a sírhalmon fényes márványtábla, Imádságként fülemben cseng, jó Apámnak sokszor hallott legszebbik nótája.