Az én kicsi szülőfalum templomának öreg tornya sárgára van festve. Odajártam az Apámmal, imádkozni jó Anyámmal minden szombat este.
Hívogatott a kis harang, azt dalolta giling-galang, de szép volt a hangja,
Egy nagyon szép, régi zsoltárt énekelt ott kis falumnak apraja és nagyja.
Csuda szépen szállt az ének, mikor azt a hívő lélek szívből énekelte.
Annál szebben csak a nóta, szólt másnap a kis kocsmában, ha cigány kísérte.
Harang helyett hegedű szólt, tisztán csengő víg nótaszót, de jó volt hallgatni,
Azt a boldog gyermekkorom, /az/ újra festett templomtorony sem tudja feledtetni!