Délre száll a fecskemadár késő hideg ősszel,
Hát én hová, merre menjek, tépett, bús szívemmel?
Hol találnék olyan helyet, ahol nincsen bánat?
Ahol az én megcsalt szívem, nem fájna utánad!
Mehetnék én a szívemmel a világban messze,
Találhatnék madárdalos, boldog kikeletre.
Te nélküled még sem lenne öröm ott az élet,
Itt maradok! -így legalább, látlak néha Téged!