Rezdül a porban a pávatoll,
Gyors vizeken a szivárvány.
Kőfalak árva királya hív,
Alszik a hindu királylány.
Mandula szem, haja tincse még,
Ennyi, mi látszik a lányból.
Riksa fiú fut, a talpa ég,
Krisna, hiányzol a táncból.
Vén elefánt tetején imám,
Ringva dalolgat a ködbe’.
Bölcs ül a porban a pávián,
Kecske forog kikötözve.
Indul a Nap, Fatimába hív!
Déli imára müezzin.
Hat karaván kanyarog felém,
Éjszaka csordul a tejszín.
Meggyfa tövén kutyatej virít,
Rompalotában a jászol.
Cseng a kolonc a bolond nyakán,
Ló tetemén kutya táncol.
Vár a sakál, lakomára hív,
Szent tehenek feketülnek.
Gyors keselyű lesi, itt a vég,
Sánta kutyák menekülnek.
Kobra sziszeg, kakadu dalol,
Kőhasadékba’ virágszál.
Körbe kiáltoz a vészmadár,
Éji helyére galamb száll.
Éjszaka csend ül a réteken,
Csendül az éjjeli szállás.
Hány ezer éves e hang, mi hív?
Messzire száll a kiáltás.