Ha behunyom a szemem, indul a mozi,
A mozgóképen mozdul a Rozi,
Látom, ahogyan lép a lába,
Mozdul a keze, jár a szája.
Tudom, némafilmet nézek,
Már kétszer láttam, de semmit sem értek.
Ha behunyom a szemem, látom az utcát,
Ahogyan a zebrán átment, a cuccát
Éppen valaki…, de fut már vele,
Nem érem utol, a szám lehelete
Kissé füstös a bemeneti nyílás,
Érzem ő lesz a végső megoldás.
Látom magam, ahogy tépem a hajad,
S üvölt az apád, hogy ne hagyd magad,
S jönnek a repülők, szórják a bombát,
Lángol az erdő, a tv-ben mondták:
Veled vagyunk, veled vagyunk, veled vagyunk
Vietnam.
Ha behunyom a szemem, vörösben ragyog
Az égi oltár, látom a Napot,
Alacsonyan száll, rég voltam gyerek,
Pereg a film, a vetítő recseg.
Látom, ahogy felfordul a világ,
A mozgóképen még együtt a család.
Hiába mondom: nem ér a nevem!
Dublőr nélkül játszol velem.
Figyelj, ha nagyon furcsán nézek,
Nem tudom, éppen kitől idézek:
Súlyos kövekkel a hónod alatt,
Buster Keaton, ne add meg magad!